Mi köze egymáshoz a rétesnyújtásnak és az életminőségnek?

Eddig csak messziről, az elmélet felől közelítgettem az életminőség kérdését. Idézgettem a szakirodalomból, mert jól esett utánanézni a témának. Kérdeztelek benneteket, hogy ti mitől érzitek magatokat olyan jól a világban, hogy arra már azt is rámondanátok, hogy jó az életetek minősége. De talán hibás volt a sorrend. Lehet, hogy riasztó volt a tudományos megközelítés, nem ezzel kellett volna kezdenem. És nem kérdezni kellett volna, hanem nekem kellett volna először elmondanom, mitől vagyok jól a bőrömben. 

Menjünk vissza a kályhához! Mi kell hát nekem??

1. Az egészséget megtudom becsülni. Anélkül lehet bármi más, ami jól működik, egészség nélkül nincs jó élet.

2. És igen, kell anyagi biztonság is. Ezeket (egészséget anyagi biztonságot) jó lenne peremfeltételként adottnak tekinteni, de a napjaimból jelentős idő megy el azzal, hogy figyelek a diétámra, piszkál a lelkiismeret, mert nem mozgok eleget, és a kelleténél jóval több időt rabol, hogy kaotikus(?) vagy nagyon is átlátható(?), körülmények között próbálunk a  kollégáimmal becsületes munkával pénzt keresni. Szép feladataink vannak, ez jót tesz nekem, de nehéz elvonatkoztatni (ha egyáltalán lehet) az üzleti környezet életminőséget romboló hatásaitól. A normák biztonsága, az adott szó becsülete, az együttműködések rendszere, szimplán a becsületesség mindenkinek jót tenne.

3. Van időm, energiám új területeket is próbálgatni. Ez kell, nagyon kell!

4. Nagyon fontos, a legfontosabb, hogy családban élek, és működnek a családon belüli kapcsolataink. Szeretem, és tisztelni is tudom a férjem és a fiaim. És fiús anyaként keresztbe vágom azt a bugyuta állítást, hogy csak problémás lehet a fiús anyával az anyós-meny kapcsolat. Felpezsdítette az életem, hogy nagymama lettem. Az unokáimtól rengeteg élményt és szeretetet kapok, és adhatok.
5. Igyekszem  rendes emberekkel jó programokban részt venni. Nekem fontos, hogy legyenek barátaim, legyenek közös ügyek.

Pénteken jó emberekkel jó rétest sütöttünk egy alig 200 fős zsáktelepülésen, ahova azért mentünk, hogy a helyi termelők gondjairól, reményeiről beszélgessünk, és mind e közben jól érezzük magunkat. Úgy mellesleg megtanultunk rétest nyújtani. Nagyon élveztük!

A fotó illusztrálja, hogy jó barátokkal és jókedvvel javul az ember életminősége.

Számodra mit jelent a jól-lét, a jó életminőség?

Ez a mai bejegyzés igazán rövid lesz, mert valójában csak egy kérdést tartalmaz. Olyan jó lenne, ha néhányan válaszolnátok!!!

Írtam már arról, hogy az életminőségünk - melynek fontos eleme az egészségi állapotunk is - személyes,egyedi, de az a kor, korszak, amelyben élünk, erőteljesen befolyásolja.

Kíváncsi lennék hogy ti, olvasóim milyen tartalmak meglétét tartjátok fontosnak ahhoz, hogy a saját életminőségeteket pozitívnak ítélhessétek. Mi minden kell az egészségen kívül, hogy azt mondhassátok: Jól-létben élek, boldog vagyok, jó az életminőségem???

(A fogalomzavar elkerülése érdekében:Arisztotelész az életminőséget boldogságként értelmezte. Életminőség=boldogság=jól-lét)





 

Kik a legkiszolgáltatottabbak az életminőségük alakításával kapcsolatban? Mérhető-e az életminőség?

A tegnapi bejegyzésemben arról írtam, hogy az a kor, amelyben élünk, erősen hat az életminőségünk kialakításával/átalakításával kapcsolatos lehetőségeinkre. Egy felpörgetett verseny-orientált világban, ahol egy adott nemzet (mondjuk a miénk)  ellentmondásokat, társadalmi feszültségeket generáló gazdasági-társadalmi átalakuláson is átesik, az egyes embernek nem könnyű kialakítani olyan személyes életminőséget, amely biztosítja az életképességét is, és emellett hordozza azokat a humán értékeket is, amelyek lételemei a  harmonikus JÓL-LÉT-nek, az építő, alkotó, humánus életminőségnek.

Ma, folytatva Kopp-Skrabaski tanulmányának (Magyar lelkiállapot az ezredforduló után) gondolatmenetét, nézzük meg az adataik tükrében, milyen vonatkozásokban és milyen mértékben romlott az életminőség Magyarországon az ezredforduló körüli években.

"Különösen a gyorsan átalakuló társadalmakban, mint Magyarországon az elmúlt évtizedekben az életminőség romlásának rendkívül súlyos példáját láthatjuk. Az életminőség romlásában meghatározó szerepet játszik a krónikus stressz, amelyet legmegfelelőbben a depressziós tünetegyüttessel mérhetünk." 

"2002-ben a felnőtt magyar népesség 13%-a, tehát körülbelül minden tizedik ember szenvedett súlyos, a BDI szerint 18 pontnál magasabb pontszámmal jellemezhet depressziós tünetegyüttest, amely már betegségnek tekinthető, és alapvetően akadályozza a munkavégzést és a családi élet egyensúlyát is. Valamennyi betegség közül az emberek a depressziós állapotot tartják saját maguk, családjuk, környezetük számára a leginkább megterhelőnek, ez az állapot akadályozza legnagyobb mértékben a munkaképességünket, családi és más társas kapcsolatainkat, kikapcsolódásunkat. Ugyanakkor ebben a tekintetben legszembetűnőbb a társadalmi igazságosság hiánya, a nyolc osztálynál kevesebbet végzettek közel 40%-a, a nyolc osztályt végzettek 22%-a, tehát minden ötödik ember szenved ilyen lelkiállapottól, míg a diplomásoknak csak a 4%-a, az érettségizetteknek 6%-a. Tehát nem mondhatjuk azt, hogy a magyarok általában depressziósabbak, mint más országok népei, viszont a leszakadó rétegekben, az állandó krónikus stressz, bizonytalanság állapotában élők között rendkívül magas  a negatív hangulati állapot, és az ezzel együtt járó negatív életminőség.  
A 2002-2006 közötti követéses vizsgálat eredményei szerint ugyanazoknál az embereknél, rendkívül megnőtt a már kezelésre szoruló depressziós tünetegyüttes gyakorisága. Míg ez az érték 2002-ben 13,5% volt, mind a teljes népességet képviselt a mintában, mind azok között, akik beleegyeztek az után követésbe, 2006-ra ez az arány 18%-ra változott, 4,5%-kal emelkedett. A mai magyar népesség mintegy egyharmada szenved olyan, életminőséget jelentősen rontó tünetegyüttestől, amely a korai halálozás szempontjából is igen jelentős veszélyeztető tényező. Igen fontos tehát, hogy mindent megtegyünk a mai magyar drámai egészségromlás hátterében kimutatható krónikus stressz, depressziós tünetegyüttes felismerése és minél korábbi megelőzése, kezelése érdekében." 

Tegnap egyik Hozzászólommal egyetértettünk abban, hogy a fiatalok kiszolgáltatottsága jelentős a média-uralta reklám-művilágban. Könnyen, sokszor valódi ellenpontok nélkül hódolnak be  az anyagi jólétet, a fogyasztást favorizáló életminőségnek. Hogy mennyi ebben a saját felelősségük, megér egy vitát! Ne az üdítő kivételre, hanem az átlag magyar iskolarendszer és az átlag magyar család deficitjeire gondoljunk!  Irdatlan felelősség terheli mindkettőt a fiatalokkal kapcsolatban, akik óriási érték-űrben járják a plázák világát.

A Kopp-Skrabski tanulmány fent idézett részlete újabb kiszolgáltatott társadalmi csoportra irányítja a figyelmünket. Gondoljátok meg, mennyi pénz folyt el az utóbbi évtizedekben a szociális szférában anélkül, hogy rendszerszerűen gondolkodtak volna a fenti statisztikai adatokról!! Fogalmam sincs mit lehetne hatékonyan tenni az iskolázatlan, depressziós tömegekkel, akik amúgy gyerekeket "nevelnek".

Visszakanyarodnék a fiatalokhoz! Én (mint mindig) a fiatalokban bízom! Ők azok, akik nyitogatják a szemüket, elméjüket, ők még döntési helyzeteket tudnak teremteni maguk számára. Ellenszélben élnek, de még van bennük szufla ahhoz, hogy kialakítsanak a maguk és családjuk számára egy harmóniát biztosító életminőséget. A legnagyobb nehézséget talán az jelenti, hogy a Maslow-piramis ma is érvényes, tehát meg kell teremteni az élethez az anyagi életfeltételeket! Az első próbatétel itt vár rájuk. Mennyi az elég? És a második hozzászólomnak most csak annyit tudok mondani, hogy tán azért nem mernek azok sem kilépni a komfort-zónájukból, akik érzik a verseny-orientál társadalom negatív hatásait, mert nehezen tudjuk kivédeni a megszokásokat (a már megteremtett életszínvonal előnyeit), valamennyien (fiatalok és idősebbek) félünk belevágni az új életbe, bármennyire érezzük az előnyeit. 

Én úgy gondolom, csak a krízis-helyzetek alkalmasak arra, hogy újratervezzük az életminőségünk értékrendszerét. A krízisektől félünk, pedig (ez is közhely): új életesélyt jelentenek, ha bátrak és következetesek vagyunk. Nem hiszek a teljes felforgatás erejében, a következetes gondolkodásban és a tervezésben, a folyamatos kontrollban hiszek, amikor újra kell építeni magunkat. És résen kell lenni, mert elég hamar újraépül az új komfort-zónánk.

Érdekességképpen álljon itt egy videó az európai életminőség-felmérésekhez kapcsolódóan. Ezek a felmérések azt vizsgálják, hogyan vélekednek a megkérdezettek a családról, egészségről, foglalkoztatásról, hogyan értékelik a társadalom minőségét.

Az évek során az európai életminőség-felmérés eredményei értékes mutatókká váltak, amelyek kiegészítik a gazdasági növekedés és az életminőség olyan hagyományos mutatóit, mint például a GDP vagy a keresetek. Az európai életminőség-felmérés mutatói a GDP-hez hasonlóan egyértelműek és megfelelők, ugyanakkor jobban magukban foglalják az előrehaladás környezeti és társadalmi aspektusait, így könnyen belefoglalhatók a döntéshozatalba és figyelembe vehetők az Európai Unióban zajló uniós és nemzeti szintű nyilvános vitafolyamatok során.

Az utolsó felmérés eredményét (2011.év) az alábbi linken éritek el: http://www.eurofound.europa.eu/surveys/eqls/2011/index.htm

 

Életminőség javulás, romlás? Tényleg szubjektív-e az életminőségünk?

Most, hogy már hat főre nőtt a követőim száma, nem halogathatom a tájékoztatást, amit tán már az első bejegyzésnél meg kellett volna tennem. Vagyis tudnotok kell, hogy nemcsak beszélgetni és írni szeretek, imádok olvasni is. Szeretek az Interneten keresgélni abban a témában, ami éppen foglalkoztat. Elhatároztam, hogy a bejegyzéseimben megosztom veletek az aktuális kutakodásaim egy-egy általam érdekesnek ítélt eredményét, elismert szerzők gondolatait.  Így aki velem tar, számíthat a sok-sok idézőjelre! (És nem azért, hogy elbújjak mögéjük, hisz a válogatásom is én vagyok.)

A most éles témához, az életminőséghez, életminőség-kutatáshoz kapcsolódóan is rengeteg érdekes anyag található az Interneten. Azért döntöttem úgy, hogy Kopp Mária - Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után c. tanulmányát választom a mai bejegyzés alapjául, mert összefoglalja mindazt, amit több, apróbb cikkben, tanulmányban olvastam. Nézzük hát, hogyan is alakul a mi életminőségünk ebben a fontos humán értékeket romboló, verseny-centrikus világban. (Mondhatjuk rögvest, hogy a verseny mindig is része volt az emberi életnek, de mindannyian tudjuk, hogy a mai verseny-kényszer nem az egészséges, önmegvalósító, közösségépítő, értékteremtő inspirációkról szól.)

"A gazdasági, fogyasztói verseny, növekedés gyakran kifejezetten káros az emberi személyiség fejlődése szempontjából. Az emberi agy, lélek, szervezet, az emberi társadalom saját evolúciós sikerének áldozatává vált." ................ "A nemzetgazdaság egy bizonyos jóléti szintjéig valóban javult az emberek „jól-léte”, azonban afölött már egyáltalán nem javult sem az Amerikai Egyesült Államok, sem Nyugat-Európa lakosainak elégedettsége, jól-léte, sőt az utóbbi évtizedekben az adaptáció zavaraiból eredő mentális tünetek és panaszok a civilizált világ országaiban egyre gyakoribbá váltak, és ez az életminőség rosszabbodását eredményezi, főleg a társadalom viszonylag rosszabb helyzetű rétegeiben. (Pikó, 2002) Gregg Easterbrook több könyvében, legutóbb a fejlődési paradoxon („The Progress Paradox”) című kötetben elemzi igen szellemesen azt a jelenséget, hogy miközben az életfeltételek folyamatosan javulnak a nyugati társadalmakban, az emberek egyre rosszabbul érzik magukat." 

(Kopp-Skrabiski: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után)

A XX. században kinek-kinek nyomasztó vagy felszabadító élménye volt, hogy az előző század végén megszűnt az egységes etikai értékrend. Ma már jól-rosszul elbíbelődünk azzal, hogy nincsenek biztos referencia-pontjaink, csak a saját felelősségünk az értékválasztásunk, de az érték-deficitek és az értékhiányos vagy a klasszikus értékkel élesen szembemenő, de sikereket biztosító attitűdök nyomasztó növekedése sorozatosan ingerli az életünket.

Ha csak a közvetlen környezetünkben nézünk körül, hány embert látunk magunk körül, akiket  környezetük 

sikereseknek tart ugyan, és ők maguk is nagyra nőtten néznek vissza magukra a tükörből, de már  jól látszanak rajtuk a vitális kimerültség jelei, és az őszintébbek nagy ritkán bevallják, hogy egyre depresszívebbek. Persze többségük a siker, a jólét foglya marad, hiszi, hogy szuper az életminősége, miközben jólétük már látványosan messze került a harmonikus jól-léttől.

A verseny, a valóban soha nem látott gazdasági fejlődés eredményeképpen olyan társadalmak jöttek létre, amelyek csak nagyon korlátozottan felelnek meg az emberi személyiség, az önálló, környezetét alakító, kreatív alkotó ember fejlődésének, sőt, a „fogyasztói” embertípus szinte nagyipari előállításának kedveznek. Modern paradoxon, hogy az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. A fogyasztói társadalom ideálja az infantilis személyiség, akinek jellemzői: bizalmatlanság, sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás, mint szorongásoldás. Az az ember, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. 

Sokkal többet akartam megosztani ma veletek, de álljunk meg itt! Tegnap (kérdőjelesen) azt írtam: ahányan vagyunk, annyiféle életminőség-értelmezés létezik, tehát az életminőség részben szubjektív kategória. A fenti gondolatok nemcsak szélesítik, tehát az adott kor függvényében értelmezik az életminőséget, hanem felhívják a figyelmet arra, hogy a csak a jólétre koncentráló, adaptációs nehézségekkel küzdő ember így vagy úgy kiszolgáltatott, vagyis manipulálható. 

Költői kérdés (?) vajon milyen lehet a kiszolgáltatott ember életminősége? És vajon megúszható-e a kiszolgáltatottság?

A manapság oly divatos reziliencia, rugalmasság, nyitottság túlélni segít vagy esély az életminőség újratervezéséhez, megvalósításához?

Úgy, de úgy várom, hogy valaki válaszoljon!!!!

 

Milyen a te életminőséged?

A tegnapi bejegyzésben jeleztem, hogy ma az egészség-tudatosság fogalmához kapcsolódó cikkekből állítok össze egy jó kis rezümét. Azt terveztem, hókolom-pókolom, keverem-kavarom a sok szakszerű gondolatot, hogy egy tartalmas, de emészthető mennyiségű összefoglalót  olvashassatok az egészség-tudatosságról.

Ma meg már a címben az "életminőség" szó szerepel az "egészség-tudatosság" helyett! Ennek az az oka, hogy tegnap óta is alakult, finomodott bennem a mai bejegyzés tartalma. S bár a fenti két fogalom szoros barátságban, sőt rokoni kapcsolatban van egymással, mégis célszerűbb az Egészség-palettán először az életminőség fogalmát körbe járni. Miért is? Mert komplexebb fogalom, mint az egészség-tudatosság.

A cikkek böngészése közben kíváncsiságból megkérdeztem a kilenc éves Marci unokámtól hallotta-e már az életminőség szót, és van-e ötlete, mit jelenthet? 

"Nem hallottam még - mondta, de valószínűleg a jó életet, tehát jó kaját, jó családot, jó egészséget, utazást, ilyeneket."

Dorka, a menyem a következőket sorolta fel: biztonság, egészség, fittség, kevés stressz, kipihentség, kiegyensúlyozottság.

Igen. Az életminőség a számunkra fontos értékekből álló komplex értékrendszer. Ha ezek az értékek megvannak, működnek az életünkben, jól-létben élünk, harmonikusnak, elégedettnek érezhetjük magunkat.
Persze ahány ember, annyi preferált érték és azok kombinációi, vagyis megannyi különböző életminőség. Az életminőség tehát teljesen (teljesen???) szubjektív fogalom. 

Mivel tud többet a "szakirodalom"?

„Az élet-minőség az egyén átfogó elégedettsége az élettel és általános érzése személyes jóllétérõl.

Ez az elégedettség érzés egyénenként változó, szubjektív, de sohasem  független az adott társadalom értékrendjétől, kultúrájától, viszonyrendszertől, amelynek függvényében az emberek mindennapi életüket élik, vágyaikat szövögetik, életcéljaikat megfogalmazzák és megvalósítják. Térben és idõben tehát igencsak eltérőek lehetnek az életminőség kritériumai."-írja Pikó Bernadett az Életminőség és egészségvédelem a modern társadalomban c. tanulmányában.

Az Egészségügyi Világszervezet a következőképpen fogalmazta meg az életminőség lényegét: 

Az életminőség az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan azt életterének 

kultúrája, értékrendszerei, valamint saját céljai, elvárásai, mintái és kapcsolatai befolyásolják. 

Szélesen értelmezett fogalom, amely bonyolult módon magába foglalja az egyén fizikai 
egészségét, pszichés állapotát, függetlenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes 
hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszonyát.”

Az életminőség  egyik fontos eleme egészség, így az egészséghez való tudatos viszony (egészség-tudatosság) eszköz a szubjektív jól-lét, a pozitívan megélt életminőség megteremtéséhez.


"Az ún.bio-pszicho-szociális paradigma kimondja, hogy az egészségi állapot komplex fogalom, biológiai, pszichikai és szociális dimenziói vannak. Újabban a spirituális dimenzióval kiegészülve BPSS (bio-pszicho-szociális-spirituális) paradigmáról beszélünk, amely magába foglalja az egzisztenciális kérdésekhez való viszonyulást is. A mai, individualista társadalomban ugyanis már nem létezik egységes értékrend, az egyéni értékrendek talaján pedig mindenki a maga módján próbálja tisztázni  az élethez való viszonyát, keresi az élet értelmét, próbálja megérteni sorsfeladatait. Az életértelmébe vetett hit azt jelenti, ahogyan az egyén egységében látja, jelentéssel ruházza fel vagy értelmet ad életének annak tükrében, amit a maga számára életcélnak, életfeladatnak tekint. Az egzisztenciális-spirituális dimenzió visszahat az életminőség többi elemére is, hiszen befolyásolja az életmódot, az egészséghez és betegséghez való viszonyulást, az egészségről való gondolkodást, a lelki egészséget, a társas kapcsolatrendszerben elfoglalt helyet, és sok más, a testi, lelki és szociális jólléthez fűződő egyéb jelenséget."  (Pikó Bernadett fenti tanulmányából.)

Nagyon érdekes ebben a témakörben Kopp Mária, Skrabski Árpád: MAGYAR LELKIÁLLAPOT AZ EZREDFORDULÓ UTÁN c. tanulmánya, de az ő gondolataik, és az azokhoz fűződő saját gondolataim  már holnapra maradnak. 

A test és a lélek egészség esélyei (egyszer s máskor)

David Gilmour (Pink Floyd story 1965-2012),
 A fiatalságom egyik férfi-ikonja
Hosszú haj, zene, önmegvalósítás, kultúra, művészet

Közhely, közhely, közhely, hogy amíg egészségesek vagyunk, többségünk nem is hederít az egészségtudatos életvitel kialakítására. Pontosabban az én generációm - üdítő kivételektől eltekintve - fiatalkorában nem sokat foglalkozott az egészségével.
A 70-es években éltem a gimnazista, egyetemista éveimet. Keveset mozogtunk. Dohányoztunk, sokat. Rendszertelenül ettünk, keveset. Ebben az évtizedben hódított a konyak...
De, nem hallottunk hormon kezelt baromfi húsról, nem olvasgattuk a szupermarketekben (mert még nem is nagyon voltak) az élelmiszereken feltüntetett adalékanyag-mennyiségeket (mert még nem is tüntették fel).
Azokban a körökben, amelyekben én mozogtam, nem füveztünk, viszont Kundera regénycímével élve: élményünk volt, hogy  "az élet  máshol van". Majdnem tisztán láttuk azokat a társadalmi körülményeket, amelyek a reális életterünket megszabták, de rengeteget olvastunk, beszélgettünk, vitatkoztunk, és voltak céljaink, jövőképünk, eszméink, elveink. Az a szellemi légkör, amelyet önmagunk számára kialakítottunk - úgy, ahogy - rendben tartotta a lelkünket. Hosszasan sorolhatnám még miben, mivel ártottunk az egészségünknek, és mi mindennel használtunk neki.

Brad Pitt, a mai kor férfi-ikonja

Azt tapasztalom, hogy a mai a fiatalok között markánsan jelen van az egészségtudatos szemlélet.

Közülük sokan figyelnek arra, hogy minél egészségesebben étkezzenek. Egyre keresettebbek a biotermékek, helyi termékek.  Figyelnek a kozmetikumok összetételére. Figyelnek rá, hogy sokat mozogjanak. A gépkocsi használattal szemben tömegesen a kerékpározást részesítik előnyben. Fontos az egészséges, az erős test.
Sok fiatal fordul a természet felé. A természet szeretete, a természet közeli életmód vágya, megvalósítása sokak számára realitássá válik. Hátat fordítanak a nagy városoknak. És fiatalok tömegei választanak spirituális utakat a személyiségfejlődésük kibontakoztatásához.

(Persze tudom, hogy emellett tömegesen jellemző az önpusztító, kilátástalanságban vergődő, cél nélküli fiatal is, de nem is az a célja ennek a bejegyzésnek, hogy elemzésen alapuló, pontos kor-körképet adjon az egészséghez való viszony átalakulásáról.)

Azok akik manapság egészségesen akarnak élni,  egyre tudatosabban törekszenek az egészség rendszerszerű megközelítésére. Próbálnak egészségesen étkezni, tiszta vizet inni, jó levegőn élni, harmóniába kerülni az élet természetes körforgásával. Tudatosan törekszenek a testi lelki harmónia megteremtésére. De vajon  könnyebb vagy nehezebb helyzetben vannak, mint a 70-es, 80-as években?

Ez a pár sor csak délutáni, tea melletti gondolat-kószaság. Akinek kedve van, egy másik szobában, egy másik tea mellett kiegészítheti a fenti felsorolást, vitatkozhat vele, szememre vetheti az általánosítás vétkét, de megteheti azt is, hogy elgondolkozik azon, melyik kor életkerete kedvezett jobban a lélek egészségesebb működésének. 

Neked mi a fontossági sorrend az egészséges életmód kialakításában vagy helyreállításában?

Ez az első blogom, ez az első bejegyzésem. Sajátos helyzet, hiszen eddig minden élethelyzetben konkrét emberekkel osztottam meg a gondolataimat, most meg ki tudja, kit érnek el a soraim, ki tudja, ki fűzi tovább, ki egészíti ki azokat. Sajátos helyzetben vagyok azért is, mert  alapvetően kommunikatív ember vagyok, ezen belül az a ritkább fajta, aki nemcsak beszélni és írni szeret, hanem mások véleményére is fogékony, tehát legalább annyira érdekel a másik fél, mint jómagam.

Sok minden érdekel, de ezen a felületen azokkal szeretnék kapcsolatot teremteni, akik nem egészségmániások, de fontosnak tartják az egészséges - egészségtudatos szemléletű - életet. 

 

Valójában az érdekel legjobban, hogy a hozzászólók közül, ki mit tart legfontosabbnak az egészség megőrzése vagy helyreállítása szempontjából.

Az egészséges étel, étkezés van az első helyen?

A mozgás?

A kiegyensúlyozott lélek?

Valami más? 

Már látom is, ahogy jönnek szembe a sorok: egyformán fontosak a fentiek, nem  lehet rangsorolni.....

Én meg azt gondolom, hogy bár ez általánosságban igaz, mégis egyénenként mindenkinek megvan a saját fontossági sorrendje. Megvannak a preferenciáink. Én például lusta ember vagyok. Nem szeretek mozogni, pedig nagyon kellene. Figyelnem kell az étkezésemre, nem kellene kenyereznem, de imádok enni. Hosszú évekig az életem része volt a meditálás, aztán abbahagytam. Reikiztem magam, a családom tagjait. Egyre ritkábban teszem. Diétáztam, böjtöltem. Megvan hozzá a korom, hogy elhiggyétek, nem csak fellángolások voltak, mégis egy idő után elhagytam ezt is azt is.

Most azt érzem, hogy rendszerszerűen, valóban egészségtudatos szemlélettel kell viszonyulnom azokhoz a módszerekhez, amelyek segítenek korrigálni, lassítani, javítani azokon a folyamatokon, amelyek az egészségemmel függnek össze.

Ennyit elsőre!

Bízva abban, hogy valaki megtalálja a blogom, üdvözlöm a z első ismeretlen ismerőst!!!

(Az egészségvirágot a www.spirituálislelek.hu-n találtam)