Mi köze egymáshoz a rétesnyújtásnak és az életminőségnek?

Eddig csak messziről, az elmélet felől közelítgettem az életminőség kérdését. Idézgettem a szakirodalomból, mert jól esett utánanézni a témának. Kérdeztelek benneteket, hogy ti mitől érzitek magatokat olyan jól a világban, hogy arra már azt is rámondanátok, hogy jó az életetek minősége. De talán hibás volt a sorrend. Lehet, hogy riasztó volt a tudományos megközelítés, nem ezzel kellett volna kezdenem. És nem kérdezni kellett volna, hanem nekem kellett volna először elmondanom, mitől vagyok jól a bőrömben. 

Menjünk vissza a kályhához! Mi kell hát nekem??

1. Az egészséget megtudom becsülni. Anélkül lehet bármi más, ami jól működik, egészség nélkül nincs jó élet.

2. És igen, kell anyagi biztonság is. Ezeket (egészséget anyagi biztonságot) jó lenne peremfeltételként adottnak tekinteni, de a napjaimból jelentős idő megy el azzal, hogy figyelek a diétámra, piszkál a lelkiismeret, mert nem mozgok eleget, és a kelleténél jóval több időt rabol, hogy kaotikus(?) vagy nagyon is átlátható(?), körülmények között próbálunk a  kollégáimmal becsületes munkával pénzt keresni. Szép feladataink vannak, ez jót tesz nekem, de nehéz elvonatkoztatni (ha egyáltalán lehet) az üzleti környezet életminőséget romboló hatásaitól. A normák biztonsága, az adott szó becsülete, az együttműködések rendszere, szimplán a becsületesség mindenkinek jót tenne.

3. Van időm, energiám új területeket is próbálgatni. Ez kell, nagyon kell!

4. Nagyon fontos, a legfontosabb, hogy családban élek, és működnek a családon belüli kapcsolataink. Szeretem, és tisztelni is tudom a férjem és a fiaim. És fiús anyaként keresztbe vágom azt a bugyuta állítást, hogy csak problémás lehet a fiús anyával az anyós-meny kapcsolat. Felpezsdítette az életem, hogy nagymama lettem. Az unokáimtól rengeteg élményt és szeretetet kapok, és adhatok.
5. Igyekszem  rendes emberekkel jó programokban részt venni. Nekem fontos, hogy legyenek barátaim, legyenek közös ügyek.

Pénteken jó emberekkel jó rétest sütöttünk egy alig 200 fős zsáktelepülésen, ahova azért mentünk, hogy a helyi termelők gondjairól, reményeiről beszélgessünk, és mind e közben jól érezzük magunkat. Úgy mellesleg megtanultunk rétest nyújtani. Nagyon élveztük!

A fotó illusztrálja, hogy jó barátokkal és jókedvvel javul az ember életminősége.