A tegnapi bejegyzésben jeleztem, hogy ma az egészség-tudatosság fogalmához kapcsolódó cikkekből állítok össze egy jó kis rezümét. Azt terveztem, hókolom-pókolom, keverem-kavarom a sok szakszerű gondolatot, hogy egy tartalmas, de emészthető mennyiségű összefoglalót olvashassatok az egészség-tudatosságról.
Ma meg már a címben az "életminőség" szó szerepel az "egészség-tudatosság" helyett! Ennek az az oka, hogy tegnap óta is alakult, finomodott bennem a mai bejegyzés tartalma. S bár a fenti két fogalom szoros barátságban, sőt rokoni kapcsolatban van egymással, mégis célszerűbb az Egészség-palettán először az életminőség fogalmát körbe járni. Miért is? Mert komplexebb fogalom, mint az egészség-tudatosság.
A cikkek böngészése közben kíváncsiságból megkérdeztem a kilenc éves Marci unokámtól hallotta-e már az életminőség szót, és van-e ötlete, mit jelenthet?
"Nem hallottam még - mondta, de valószínűleg a jó életet, tehát jó kaját, jó családot, jó egészséget, utazást, ilyeneket."
Dorka, a menyem a következőket sorolta fel: biztonság, egészség, fittség, kevés stressz, kipihentség, kiegyensúlyozottság.
Igen. Az életminőség a számunkra fontos értékekből álló komplex értékrendszer. Ha ezek az értékek megvannak, működnek az életünkben, jól-létben élünk, harmonikusnak, elégedettnek érezhetjük magunkat.
Persze ahány ember, annyi preferált érték és azok kombinációi, vagyis megannyi különböző életminőség. Az életminőség tehát teljesen (teljesen???) szubjektív fogalom.
Mivel tud többet a "szakirodalom"?
„Az élet-minőség az egyén átfogó elégedettsége az élettel és általános érzése személyes jóllétérõl.
Ez az elégedettség érzés egyénenként változó, szubjektív, de sohasem független az adott társadalom értékrendjétől, kultúrájától, viszonyrendszertől, amelynek függvényében az emberek mindennapi életüket élik, vágyaikat szövögetik, életcéljaikat megfogalmazzák és megvalósítják. Térben és idõben tehát igencsak eltérőek lehetnek az életminőség kritériumai."-írja Pikó Bernadett az Életminőség és egészségvédelem a modern társadalomban c. tanulmányában.
Az Egészségügyi Világszervezet a következőképpen fogalmazta meg az életminőség lényegét:
Az életminőség az egyén észlelete az életben elfoglalt helyzetéről, ahogyan azt életterének
kultúrája, értékrendszerei, valamint saját céljai, elvárásai, mintái és kapcsolatai befolyásolják.
Szélesen értelmezett fogalom, amely bonyolult módon magába foglalja az egyén fizikai
egészségét, pszichés állapotát, függetlenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes
hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszonyát.”
egészségét, pszichés állapotát, függetlenségének fokát, társadalmi kapcsolatait, személyes
hitét, valamint a környezet lényeges jelenségeihez fűződő viszonyát.”
Az
életminőség egyik fontos eleme egészség, így az egészséghez való tudatos viszony (egészség-tudatosság) eszköz a szubjektív jól-lét, a pozitívan megélt életminőség megteremtéséhez.
"Az ún.bio-pszicho-szociális paradigma kimondja, hogy az egészségi állapot komplex fogalom, biológiai, pszichikai és szociális dimenziói vannak. Újabban a spirituális dimenzióval kiegészülve BPSS (bio-pszicho-szociális-spirituális) paradigmáról beszélünk, amely magába foglalja az egzisztenciális kérdésekhez való viszonyulást is. A mai, individualista társadalomban ugyanis már nem létezik egységes értékrend, az egyéni értékrendek talaján pedig mindenki a maga módján próbálja tisztázni az élethez való viszonyát, keresi az élet értelmét, próbálja megérteni sorsfeladatait. Az életértelmébe vetett hit azt jelenti, ahogyan az egyén egységében látja, jelentéssel ruházza fel vagy értelmet ad életének annak tükrében, amit a maga számára életcélnak, életfeladatnak tekint. Az egzisztenciális-spirituális dimenzió visszahat az életminőség többi elemére is, hiszen befolyásolja az életmódot, az egészséghez és betegséghez való viszonyulást, az egészségről való gondolkodást, a lelki egészséget, a társas kapcsolatrendszerben elfoglalt helyet, és sok más, a testi, lelki és szociális jólléthez fűződő egyéb jelenséget." (Pikó Bernadett fenti tanulmányából.)
"Az ún.bio-pszicho-szociális paradigma kimondja, hogy az egészségi állapot komplex fogalom, biológiai, pszichikai és szociális dimenziói vannak. Újabban a spirituális dimenzióval kiegészülve BPSS (bio-pszicho-szociális-spirituális) paradigmáról beszélünk, amely magába foglalja az egzisztenciális kérdésekhez való viszonyulást is. A mai, individualista társadalomban ugyanis már nem létezik egységes értékrend, az egyéni értékrendek talaján pedig mindenki a maga módján próbálja tisztázni az élethez való viszonyát, keresi az élet értelmét, próbálja megérteni sorsfeladatait. Az életértelmébe vetett hit azt jelenti, ahogyan az egyén egységében látja, jelentéssel ruházza fel vagy értelmet ad életének annak tükrében, amit a maga számára életcélnak, életfeladatnak tekint. Az egzisztenciális-spirituális dimenzió visszahat az életminőség többi elemére is, hiszen befolyásolja az életmódot, az egészséghez és betegséghez való viszonyulást, az egészségről való gondolkodást, a lelki egészséget, a társas kapcsolatrendszerben elfoglalt helyet, és sok más, a testi, lelki és szociális jólléthez fűződő egyéb jelenséget." (Pikó Bernadett fenti tanulmányából.)
Nagyon érdekes ebben a témakörben Kopp Mária, Skrabski Árpád: MAGYAR LELKIÁLLAPOT AZ EZREDFORDULÓ UTÁN c. tanulmánya, de az ő gondolataik, és az azokhoz fűződő saját gondolataim már holnapra maradnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése