Gazreggeli gazdagon:az egészséges táplálkozástól a pszichodrámán át a környezeti nevelésig

dr. Németh Ibolya, Bia

Hallottátok már az „Ökobüfé”, „gazreggeli”, „gazvacsora”, „Ökocsali”, „Biobia Porta” kifejezéseket?

A pécsiek biztosan találkoztak már egyikkel-másikkal. Velük és azokkal is, akik még nem hallottak a gazcsodákról, megosztom egy kellemes munkareggeli kulináris és szellemi élményeit. A reggelit Cserkúton, a Biobia Portán töltöttük el, dr. Németh Ibolyánál, aki ott áll minden kreatív öko-ötlet mögött a maga eredeti, színes egyéniségével. 

Az ízeket, illatokat, színeket lágyan integráló 

munkareggelink a következő kínálatból állt: medvehagymás mangalicazsír, füstölt sonka, hurka, kolbász, disznósajt, medvehagyma-bigyó, savanyított júdás füle gomba, savanyított füge, zamatos turbolya, ibolya, salátaboglárka, pitypang, medvehagyma, cukorborsós cékla, céklakrém csicsókával, sajtkrém, lecsókrém, kajszi lekvár, házi kenyér, tea, méz.

Igazából azért kerestem a beszélgetés lehetőségét dr. Németh Ibolyával, mert érdekelt,

·                milyen inspirációból, hogyan született a sok öko-gondolat,

·               azok hogyan váltak valóra.

Kíváncsi voltam,

·         mit tart fontosnak az egészséges táplálkozással kapcsolatban,

·         milyen lehetőségeket lát az egészségtudatos szemléletformálás kapcsán

Mindenekfelett persze megint az EMBER-re voltam kíváncsi, aki hiteles közvetítőjévé tudott válni az egészségtudatos szemléletnek.

A szépen terített asztal mellett felsoroltam a kérdéseimet, és hagytam, hogy szemezgessen belőlük.

Bia: Engem a kérdéseid közül az szólított meg leginkább, hogy mit tartok egészséges táplálkozásnak. Mitől egészséges a táplálkozás, mitől egészséges egy étel?

Nekem ott kezdődik az egészséges étel, hogy tudom, hogy honnan van. Ez az alap. Nem mondhatjuk pl., hogy most egészségesebb paradicsomot enni, mint kolbászt, mert ha most itt lenne a házi kolbász mellett egy paradicsom is, azt kellene mondanom, hogy a kolbász az egészségesebb, mert az a kővágótöttösi Baricstól való, aki maga nevelte a disznót. Tehát tudom, hogy miből van ez a kolbász, tudom, hogy milyen körülmények között tartja az állatait, hogyan tölti a kolbászt. Nyilván egy fokkal még jobb lenne, ha a magam nevelte disznóból készülne a kolbász, vagy vadon élő állat húsából. De az biztos, hogy a paradicsomra nem mondanám, hogy egészségesebb, mert most március legelején nem lehet egészséges paradicsomot előállítani. termény, mert a termőföldjeink rettentően ki vannak használva, ki vannak szipolyozva, a vetésforgó szinte nem működik, így a legtöbb természetes energia az erdei termésekben van.

Tehát nekem az egészséges táplálkozás arról szól, hogy az ételben legyen minél több természetes, legyen benne minél több erdei.

Az egészséges táplálkozást, az egészséges életvitelt, az egészségformálást nagyon fontosnak tartom, de ezeket csak nagyon sok programmal lehet elevenné tenni. Nemrégiben pl. Töttösön tartottunk egészség-napot. Az iskolásoktól kezdve sokan bejöttek a rendezvényre. Készítettünk egy táplálék-piramist. Voltak benne egészségtelen és egészséges termékek. Megtanítottuk a jelenlévőknek, hogy nem szabad csak a szemre hagyatkozni, a rögzült minták szerint választani, el kell olvasni, mikből van a termék. Meg kell nézni, milyen a csomagolása, stb. A saját élmény, a tapasztalat-tapasztalás segít legtöbbet a szemléletformálásban. Mivel alapvetően környezeti nevelőnek tartom magam, fontos, hogy minél több helyen, minél több gyerekhez, felnőtthöz eljusson a környezet, a természet, az egészség fontosságának gondolata.

Rozi: Hogyan lesz valakiből környezeti nevelő? Honnan ered a természethez, az egészséges életmódhoz való kötődésed?

Bia: Szabad embernek születtem egy hegy tetejére, Somogy megyében. Ezen a helyen, a Baráti hegyen minden együtt volt ahhoz, hogy egy család önfenntartó módon megéljen: a hegy, az erdő, a legelő, a berek, a kutunk. Apukám kőművesként eljárt dolgozni. Anyám vitte az otthoni életet. Kapáltunk, etettük az állatokat, jártuk az erdőt, gyűjtöttük, amit adott. Ott élt velünk a nagyapám is, ő mindent ismert a természetből. Az ő apja még nomád pásztor volt. Szóval parasztlány vagyok. Ez az alap.

Aztán a család azt várta, hogy tanuljak. Tipikus első generációs értelmiségi vagyok. Egy diploma, másik diploma, doktorátus, tanítás az egyetemen. Belecsöppentem mindenféle pedagógusképzésbe. Hosszú évek után aztán egyszer csak úgy éreztem, hogy ezt nem tudom tovább csinálni. Kiégtem. Ott hagytam a felsőoktatást, mert vállalhatatlannak éreztem. Nem akartam beleragadni a depresszióba. 

Kerestem, kutattam a kifele vezető utat, így találtam rá a pszichodrámára. Azzal gyógyultam évekig, aztán újabb éveken át asszisztenskedtem is csoportok vezetésében. Segítő vagyok, de ebben is megtaláltam a saját utam. Erdei pszichodrámát csinálok, monodrámát.  Ebbe még nem adtam bele magam egészen, nem vertem még nagydobra, mert most az ökobüfé, a szakértés, a közösségfejlesztés viszi az időm nagy részét.

A környezeti neveléssel úgy találkoztam, hogy mind a két gyerekem kilóg az átlagból. Az egyik felfelé, nagyon okos, a másikat fejleszteni kellett. Akkor még nem volt fejlesztő pedagógia Magyarországon. A pedagógiai módszereket kutatva találtam rá a környezeti nevelésre, amelyen keresztül bekúszott Magyarországra is a gyerekközpontú pedagógia. Ebben benne ragadtam. Egyre többet tudtam meg a környezeti nevelésről. Sokat voltam külföldi tanulmányutakon. Így nagy kanyarokkal (pl. bölcsiben is próbálkoztam) visszajutottam a természetes közegemhez a természeti környezethez, a környezeti neveléshez és a közösségfejlesztéshez. A Biobia Porta, az Ökocsali, a öko-büfék mind ehhez a környezeti nevelés és közösségfejlesztés témakörhöz tartoznak.