Ötvenéves kor körül is el lehet kezdeni az aktív mozgást!

Riport Kraft Ferenccel

A Facebook előnye, hogy régen nem látott ismerősök kerülnek újra a látómezőnkbe.

Kraft Ferencet, e riport alanyát, gyerekkoromban jól ismertem, aztán hosszú évek után a Facebook-on lettünk újra „közeli ismerősök”.

Rozi: Rá-rákattintottam a FB-on felposztolt fotóidra, és minden képről egészséges, jókedvű ember mosolygott ki rám. Hol kerékpár, hol sílécek társaságában láttalak a fotókon, máskor futómezben jelentél meg.

Nem is leptek volna meg ezek a mozgás-orientált életvitelt tükröző képek, ha nem ötven körülire számoltam volna vissza az életkorod a köztünk lévő korkülönbség alapján.

Mikor kezdtél sportosan élni? A gyerekkortól indult?

Ferenc: Nem gyerekkori indíttatású bennem a mozgásigény. Suta gyerek voltam, az a mindig 4-es érdemjegyet kapó, a kötélmászást kihagyó fiú.

A mozgás és az egészség fontossága sokkal később, az életem egy traumájával összefüggően került be az életembe. Áttételesen egy munkahelyi balesettel indultak a változások, amelyek aztán fokozatosan teljes szemléletváltáshoz vezettek.  A baleset maradandó nyomokat hagyott a szervezetemben, nem folytathattam a munkahelyemen a tanult szakmám, és a baleset következményeként gyakran voltak fájdalmaim. Egyszer Paksra mentünk egy reflexológushoz, és ő megfogott azzal, hogy segíteni tudott egy egyszerűnek látszó módszerrel, a talpmasszázzsal. Akkor és ott elhatároztam, hogy ezzel a gyógyítási módszerrel megismerkedek. Így történt. Korábban azt hittem, hogy a természetgyógyászatra születni kell, de a természetgyógyászati képzés során rájöttem, hogy az anatómiai ismeretek mellett a technikák, módszerek is megtanulhatóak.
A tanfolyam után én is elkezdtem természetgyógyászként, reflexológusként segíteni az embereken. Minden szakmában, így a természetgyógyászatban is rengeteg út kínálkozik a továbbfejlődésre. Én is bővítettem az ismereteimet, elvégeztem a nyirokmasszázs-, majd a svéd masszázs tanfolyamokat is.

A szakmai váltásnál azonban mélyre hatóbb változások is elindultak bennem. Egyre fogékonyabbá váltam a természetes dolgok iránt. Egyre jobban izgatott, hogyan lehet természetesen élni. Egyre tudatosabban kerestem a természetes élet lehetőségeit. Legegyszerűbb az étrendünkön kezdeni. Ma már magam készítem a joghurtot, magam nevelem, kukoricával etetem a disznót, amit levágok. Nem permetezem a kertemben a paradicsomot. Apró dolgok ezek, de fontosak.

A feleségem orvos, és ugyan az európai orvoslást tekinti a gyógyítási tevékenysége alapjának, de a kínai gyógyászat is érdekli, fontosnak tartja a természetes gyógymódokat is. Igyekszünk nem szedni antibiotikumokat, kihagyjuk az életünkből, ha csak lehet, a kemikáliákat is. A család egészére jellemző a természetes életmód igénye, gyakorlása.

Ebbe az egészség fontosságát tisztelő folyamatba épült be a mozgás fontossága is. Régen azt hittem, nem lehet összeegyeztetni a hétköznapi életvitellel a rendszeres sportot, aztán kiderült, hogy remekül megvalósítható.

Először jött a lovaglás.

Barbi lányom lovagolt Kaposváron, ahol tanult, aztán azért, hogy itthon ne egyedül lovagoljon, vettem lovakat, és megtanultam lovagolni.

Síelni 1998-ban kezdtünk el, igazából csak a barátok kedvéért, de annyira megszerettük a feleségemmel, hogy nincs év, hogy kihagynánk, és ha tehetjük, kétszer is megyünk. Gyakran a lányaink és párjaik is jönnek velünk.

De a mozgással kapcsolatos igazi áttörést Gyurinak köszönhetem, aki a fogorvos feleségemnek is dolgozó fogtechnikus. Áttételesen neki köszönhetem, hogy a mozgás szeretete, igénye része lett az életemnek. Mindennap fut a Mandulásban, kerékpározik. Egy fiatalember, pedig elmúlt 70 éves. Csodálattal néztem.

Aztán elhatároztam, hogy én is megpróbálom! Elkezdtem futni, aztán kb. 3 éve kerékpározni, de oly annyira belejöttem, hogy idén már a Pelso Kupán is indulni akarok a Balaton körül. Tavalyelőtt és tavaly is megcsináltam a Balaton körüli kört.

Rozi: És miért kezdtél el a futás után kerékpározni? Meguntad a futást? Új kihívásra volt szükséged?

Ferenc: Igen, a futás számomra egy lassabb tempó, kell ez is,de a táj, a domborzat változatossága, a táv kihívása mind jelentősebb a tekerésnél, mint a futásnál. Már nem okoz gondot, hogy Újpetréről a Kereskedők házáig, ahol masszírozok, bebiciklizzek. De Vasasra, édesanyámhoz is kerékpárral megyek jó időben. Ez a táv összesen 55 km, kettő óra alatt lazán letekerem. Kedvenceim közé tartozik az Úpetre-Orfű-Újpetre útvonal,ami 93 km,ez egy négy órás program.

Rozi: Számoljunk! Hány éves is vagy, és mikor kezdtél el aktívan sportolni?

Ferenc: Ötven vagyok, és jó 3 éve, tehát 47 évesen. Úgy éreztem, hogy fizikailag még képes vagyok rá, hogy elkezdjek aktívan mozogni, és hiszem, hogy ezt még évekig tudom tartani.

Rozi: Mi volt a kulcsmotívum az életmódváltáshoz, az aktív, mozgás-centrikus életmód kialakításához? Az egészséged karban tartásának igénye vagy a kihívás volt az igazán meghatározó?

Ferenc: Először a szervezet, az izmok karban tartásának fontossága. Előttem van édesanyám példája, aki járókerettel jár, a lakáshoz van kötve. Az ízületi problémák jellemezőek a családban. Persze a kihívás is fontos. Nem lehet egy okot megnevezni. Több minden együtt hatott.

Rozi: Egy pillanatra térjünk vissza a síeléshez. Lenyűgözött az egyik fotód, amelyen éppen kelt tésztát, gőzgombóc készült vacsorára. Ilyen van? Síelés után tésztakelesztés, sütés?


Ferenc: Igen, minden este főzök síelés után. Nem viszünk előre készített ételeket. Az egy lényeges szempont nálunk a szálláshely kiválasztásánál, hogy van-e sütő az apartmanban! Viszem a vastag talpú teflonos lábasomat. Viszem a házi készítésű szaláminkat, sonkánkat. Síelés után zuhany, egy kis pihenés, egy pohár bor, aztán készítem a vacsorát.

(Sok érdekes kérdés szóba került még köztünk, egyszer majd összerendezem ezeket is.)