„A tánc gyerekkorom óta része az életemnek." (Markó Éva)

Markó Éva, nívódíjas táncművész, tánc és gyerekjóga oktató

A TÁNC VILÁGNAPJA alkalmából arról kérdezem Évát, hogyan járul hozzá a balett a gyerekek harmonikus fejlődéséhez?

Éva: Valamiért egész életemben ez a két dolog motoszkált bennem az, hogy táncoljak, táncművész legyek, és az, hogyha egyszer, ha már nem táncolhatok, akkor gyerekeket tanítsak. Minket, táncosokat fel is készítenek arra, hogy rövid az az idő, kb. 10 év, amíg aktívan táncolhatunk. Én, ha nem is önszántamból, de még le is rövidítettem ezt az időt, mert amikor a három gyerekem közül kettő megszületett, akkor már nem tudtam színházban dolgozni. Elkezdtünk a barátnőmmel szervezni itt, Pécsett egy balett-iskolát, mert tovább akartam adni azt a sok szépséget, értéket, amit én magam átéltem a tánc tanulása és előadása révén.

Pécsett ekkor igazi hiánypótlást jelentett a vállalkozásunk, mert nem volt ilyen jellegű képzés a városban. Nem művész-képzést akartunk indítani, hanem az volt a célunk, hogy a régi balett iskolákhoz hasonlóan a tánc, a mozgáskultúra szeretetét alakítsuk ki gyerekekben. A zeneiskolába sem azért járnak, hogy mindenki zeneművész legyen.

Fontosnak tartanám a mai világban is, hogy úgy, mint a múlt századokban a lányok tanuljanak verseket, ha lehet zenét és táncot is. És fontosnak tartottam, hogy mindazt a szépet, amit négy éves korom óta nekem a tánc ad, azt másoknak is átadjam, mert azt gondoltam, ha ez nekem jó volt, akkor másoknak is hasznára lesz. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megismerjék a kislányok a testüket cm-ről, cm-re. Eljönnek az óvodások az órára és a tánctanulás és az alap gimnasztikai gyakorlatok mellett az első félévben megtanítom, hogy hol a bokájuk, a csuklójuk a különböző testrészeik, mi az a mellkas, gerinc, izmok, stb.,mert nem tudják. Az én-kép kialakul két éves kora körül, de azt, hogy ő egy testben lakik, azt muszáj megtanulnia minél előbb, mert jobban tudja használni, ha ismeri. Onnan kezdve, hogy tudja a kis óvodás kislány, hogy mije hol található, el tudja kezdeni irányítani is. Meglepő, hogy a felnőttek közül sincs mindenki tisztában azzal, hogy melyik izmuk hol található, mire jó. tehát én úgy gondolom, ha a kisgyerek tudja irányítani a testrészeit, akkor könnyebben megtanulja, hogy más is irányítható az életében.

Fontosnak tartom azt is, hogy nálam klasszikus zenét is hallgassanak, ehhez én mindig elmondom, hogy ki a szerző, mikor írta, miről szól (ha balett zenéről van szó) Elviszem őket színházba.  engem ugyan nem láttak táncolni, de sok mindent el tudok nekik magyarázni a balettel kapcsolatban. Fontos az is, hogy megtanulnak a kislányok csoportban dolgozni, tudják milyen figyelni a másikra, vagy épp együtt dolgozni. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy levetkőznek olyan gátlásokat, amelyek hátráltatják őket. A későbbi életükben is fontos lehet, hogy gátlások nélkül merjenek szerepelni, felelni az iskolában, ma ez az érvényesülés szempontjából nagy előny. Minden gyereknek,  3 évesen épp úgy, mint a 18 évesnek  évente lehetőség szerint legalább egyszer ki kell állni a színpadra, és szerepelnie kell. Sosem dobom őket a mély vízbe! Biztos tudással küldöm ki őket a színpadra, és igen is elvárom, hogy álljon a közönség elé, és mutassa meg, azt az értéket, amelyet ő tud. Ha ez kisgyermek korban kialakul, később is könnyebben vállalja azt, amit szeret, amire képes, könnyebben szerepel. Megtanulják a tanítványaim, hogy tisztelni kell azokat az embereket, akik értük odajöttek, hogy megnézzék a produkciójukat. Persze nagyon sokat élvezkedünk is. Be van osztva az idő, és mindig van időkeret arra is, hogy felhőtlenül élvezzék a mozgást, improvizáljanak.

Azt tudni kell, hogy óvodás korban még nem lehet nagy eredményeket elérni. A szülők úgy látják, hogy a gyerek mindig csak ugyanazt csinálja, azt tudj, amit már korábban is tudott. És vannak szülők, akik ezért nem hozzák a kicsiket, mert nincs számukra látható eredménye a befektetett időnek. Iskoláskorban látványos a fejlődés, de sajnos az első osztályba kerülő gyerekek közül is vannak, akik abba hagyják a különórákat, főként a szülők miatt, akik úgy gondolják, hogy a balett már nem fér bele a zsúfolt napi rendbe. Pedig éppen az iskolába kerülő gyerekek számára jelentene feszültségoldási lehetőséget a tánc. A tanulást pedig kifejezetten támogatja a sok mozgásos feladat, koordináció, térbeli látásmód kialakulása, koncentrálást fejlesztő felkészülés, koreográfiák betanulása. Ez a kor hattól nyolc, kilenc éves korig a leghatékonyabb időszak a balett tanulás szempontjából.

Azt tapasztalom, hogy azok a négyéves lányok, akik 10 éve járnak hozzám, úgy mozognak, hogy megfordulnak utánuk az utcán. Egy nőnek egyébként is fontos a tartás, nemcsak testi, hanem lelki értelemben is.

Rozi: Ha leegyszerűsítve összefoglalom, Ön ezzel a szemlélettel modellizálja azokat az alapértékeket, amelyekre egy egészséges gyereknek szüksége van. Önirányítást, önfegyelmet, szabadságot, szépséget kapnak a mozgáskultúrától.

Éva: Igen. Én szeretném legalábbis. De nagyon nehéz. Még tíz éve is könnyebb volt. Ma már nem adnak a szülők időt a gyereknek, hogy végigjöjjenek velem az úton. A szülők közül sokan célorientáltak, de az utat meg akarják spórolni.

Rozi: Úgy tudom, felnőttek is járnak Önhöz. Erről is meséljen nekem.

Éva: Balett alapú tánc tréningre járnak hozzám a felnőtt hölgyek. Ez úgy kezdődött, hogy van egy amatőr táncosokból alakult flamenco egyesület Pécsett, és ők látásból ismerve engem, megkértek egyszer, hogy segítsek nekik abban, hogy megismerjék a testük működését. Tartottam nekik tréningeket, és ebből alakult ki a felnőttek számára meghirdetett balett alapú tánctréning. nagyjából azt csinálom velük is, mint a gyerekekkel. Bemelegítés után olyan gyakorlatokat végzünk, amelyekkel megmozgatjuk azokat az izmokat, amelyeket egyébként alig használnak, viszont a tánchoz elengedhetetlen , továbbá például tanulunk forgás technikát, nyújtunk és a végén persze van tánc is.

Érdekesség, hogy engem meg beszippantott a flamenco. Ez a flamenco csoport jót tett velem. Újra táncolok. Éppen a hétvégén, a TÁNC VILÁGNAPJA  alkalmából épünk fel. Több, mint tíz éve nem táncoltam színpadon.

A balett és a flamenco mellett a harmadik szerelmem pedig a gyerek jóga, sok áldásos hatásával, de egyelőre nagyon kevés Pécsett az érdeklődő. Bízom benne, hogy nemsokára ennek is eljön az ideje.