Beszélgetőpartneremet, Bánkyné Perjés Beatrixet, a Meseszép…
kampány projektvezetőjét arról kérdeztem, kiben született meg, hogyan bújt elő,
hogyan épült, szépült a PTE Meseszép… ötlete.
Bánkyné Perjés Beatrix |
Bánkyné Perjés Bea: A PTE Marketing Osztályán együtt
dolgozunk kolleganőmmel, Szuhán-Glass Beátával. Mi ketten találtuk ki az
alapötletet, tehát közös elképzelésből nőtte ki magát a Meseszép… kampány.
Szuhán-Glass Beáta |
Az ötlet elválaszthatatlan attól, hogy 2011 óta működik a
PTE Táncegyüttes, amely megalapozott tánctudással rendelkező egyetemistákból
szerveződött. Kezdetben az volt a cél, hogy a PTE különböző rendezvényeit
kiszolgáljuk, így pl. konferenciákhoz, bálokhoz, hallgatói rendezvényekhez
kapcsolódtak a fellépéseink. 2012-ben már önálló, 2 órás táncesttel mutatkozott
be a csapat a közönségnek. Ez a produkció dr. Bódis József rektor úrnak is nagyon
tetszett, és azt mondta, hogy ezután csak jobbat csinálhatunk. Mi ezt komolyan
vettük, és el kezdtünk gondolkodni azon, hogy mi lehetne a következő bemutató
témája. A mese lett az ötletforrás. Ezt kezdtük több oldalról megközelíteni,
kibontani. Eredetileg csak egy táncestben gondolkodtunk, aztán kibővült ez a
programterv azzal a gondolattal, hogy túllépve az egyetem alapfeladatain
(oktatás, kutatás, gyógyítás) megpróbáljuk markánsan közvetíteni a mese
fontosságát és a gyerekekkel töltendő minőségi idő fontosságának gondolatát. Az
egy táncestes ötlettől eljutottunk az ősztől tavaszig tartó, több programos
kampány gondolatáig. A PTE azzal, hogy a műsorral, a kampánnyal a gyerekekhez,
a szülőkhöz szól, felvállalt egy társadalmi felelősséget jelentő feladatot.
Látjuk ugyanis, hogy míg tudásanyagát tekintve megfelelő diákanyag érkezik
hozzánk, ugyanez nem minden esetben mondható el a lelki egészség tekintetében.
Akármerre nézünk, látható, hogy már a kicsi gyerekek körében is erősen
érvényesülnek a negatív környezeti hatások. A szülők túlhajszoltak, a
gyerekeket is gyakran ugyanarra a pályára helyeznék, amelyen ők mozognak,
vagyis hajszolják őket különóráról különórára a jövőbeni érvényesülés
érdekében. Közben alig van idő egymásra. A gyerekek nem élnek igazi gyerekkort.
Megszűnik, zsugorodik az egymásra szánt minőségi idő. Hiányoznak a mesék,
hiányoznak a beszélgetések. Mindez a gyerekek lelki fejlődését negatívan
befolyásolja, így nem csoda, hogy az egyetemre érkezők közül is sokan nem
rendelkeznek stabil lelki egészséggel. A Meseszép… családi táncest ötlete ilyen
indíttatásból szélesedett kampánnyá, melynek az volt tehát a célja, hogy felhívjuk
a figyelmet az előbb felsorolt deficitekre, és közvetítsük a szülőknek, hogy
ajándékozzák meg a gyerekeket meseidővel.
Rozi: Hogy vált az ötlet projektté?
Bea: Dr. Kuráth Gabriellához, a Marketing Osztály
vezetőjéhez terjesztettük fel az ötletet, ő áldását adta rá, így került Rektor
úr elé, aki nemcsak elfogadta az ötletet, hanem még részt is vett a Meseszép…
táncestekben! Mesélőként ő indította a táncesteket egy kis rövid felvezetővel,
amely dióhéjban összefoglalja a táncest történetét. A közeljövőben a II. Pécsi Családi
Színházi Fesztiválon is fellépünk, ott is ő nyitja a műsort.
Rozi: Hogyan épült fel a kampány?
Két alkalommal mutattunk be két felvonásos táncestünket a
Kodály Központban.
2013 őszétől 2014 tavaszáig sikeres mesekönyv-gyűjtő akciót
is szerveztünk. 3500 könyv gyűlt össze a különböző gyűjtőpontokon, szerte az
országban, sőt azon túl is. Ezeket a könyveket a kampányban résztvevő óvodák,
iskolák kapták meg.
Rozi: Nagyon lelkesek, hitelesek a kolléganőjével együtt.
Nemcsak kitalálták, szervezték, menedzselték a Meseszép… kampányt, hanem
szerepeltek is benne. Milyen érzés volt mesefigurákká válni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése