Kikászálódás az "éjszaka dzsungeléből" - az ébredéstől az önrekonstrukcióig

Megint Hankiss Elemért olvasok, most Az ezer arcú én c. kötetét.

Ő használja az "éjszaka dzsungele" kifejezést, amikor arról ír, hogy különböző rituálék segítségével kezdjük el a napot.

Pietrino Di Sebastiano (A Lifetime Photography)

" Este lefekvés előtt, amikor a fal felé fordulunk, miért köszönünk el egymástól? Férjünktől, feleségünktől, gyerekeinktől? Hiszen ugyanabban a lakásban vagy akár ugyanabban a szobában maradunk. Vagy talán mégsem?  Lehet, hogy különös utazásra indulunk, ki erre, ki arra, az álmok titokzatos világába? Idegen, sötét tengereken hajózunk?

Igen, lehetséges, hogy az éjszaka folyamán nappali személyiségünk szétzilálódik, darabjaira hullik, elmerül az álom hullámaiban. És reggel, fölébredvén, azt sem tudjuk, hol vagyunk és kik vagyunk. Nem tudunk hip-hop kiugrani az ágyból, s máris nekiindulni a következő napnak. Mert előbb a szó szoros értelmében "össze kell szednünk" magunkat, össze kell szednünk az éjszaka folyamán széthullott személyiségünket, énünket. és ez nem könnyű feladat."

Vannak periódusaim, amikor nem emlékszem az álmaimra. Akkor könnyebben kelek. 

Vannak  reggelek, amikor pontosan úgy érzem magam, ahogy Hankiss leírja. Nehezen kászálódok ki az éjszaka dzsungeléből.

Hankiss sokféle módszert leír, amelyekkel reggelente összerakjuk magunkat.

Nekem van egy szövegem, amit minden reggel elmondok magamnak...

Megtisztelnétek, ha leírnátok néhány mondatban: ki hogy teremti meg "munkára kész" önmagát reggelente! 

Kávé? Forró zuhany? Valami érdekes, csak rád jellemző ceremónia?

Hát iszonyú érdekes lenne, ha minden olvasom legalább egy kulcsszót írna!  

Írhattok a FB hozzászólásban is, írhattok a blogomba is ! egeszseg-palatta.blogspot.com

Én örülnék, ha együtt szerkesztenénk az egészség-palettát!