MIBEN TUD SEGÍTENI A BÖLCSŐDE A CSALÁDOKNAK?

Magyarországon a bölcsődék több mint 160 éve állnak a családok szolgálatában. A korábban jellemző egészségügyi szemlélet, - a napjainkra végbement szemléletváltásnak köszönhetően – komplex szemléletű, gyermekközpontú, családtámogató szolgáltatássá fejlődött. A bölcsőde gyermekjóléti alapellátás részét képzi.

Az intézményes gyermekellátásról, a „nem-szülőigondozás” mibenlétéről, annak előnyeiről, hátrányairól rengeteg elmélet kering. A témáról mindenkinek van véleménye, így szülők, nagyszülők, szakemberek pro- és kontra érvelnek a bölcsődei ellátás ellen, vagy éppen amellett.

A fejlődéslélektani kutatások ma már a legtöbbek számára elfogadható módon igazolják, hogy az első 7 év minősége minden tekintetben kihat a felnőtt élet minőségére, az életpályára. Az első életévek  jelentősége és feladata nem csak az egyéni fejlődés, hanem társadalmi szempontból is rendkívüli. Így a bölcsődei ellátás modern felfogásában a szolgáltatás funkciója már nemcsak a szülők munkavégzésének támogatása, a gyermek napközbeni felügyelete, hanem:

·           a gyermekek egészséges fejlődésének segítése,

·           jóllétének biztosítása,

·           a szocializáció, a közösségi létre való felkészítés,

·           az esélykiegyenlítés,

·           és esetenként a környezeti kockázati tényezők felismerése és kezelése is.

A szülők - a különböző életkorokban megkezdett intézményi segítséggel - ebben a korai időszakban alapozhatják meg minden területen gyermekeik fejlődését. A testi és mentális egészség, a jó kognitív képességek, az érzelmi jóllét és szociális kompetenciák együttesen építik fel a sikeres felnőtt életet.

A bölcsődei intézmények nevelési-gondozási alapelvei olyan „mankót” jelenthetnek a családok számára, amely kortól, társadalomtól függetlenül, az „örök gyermeki szükségletek ”, az érzelmi biztonság megteremtésének előfeltételei. Az alapelvek a családi nevelést megerősítve, szükség esetén azt kiegészítve segítik a gyermek egészséges testi-lelki fejlődését. 

A BÖLCSŐDEI NEVELÉS-GONDOZÁS ALAPELVEI:

·  A gondozás és nevelés egységének elve: A gondozás és nevelés elválaszthatatlan egységet alkotnak. A gondozás minden helyzetében nevelés folyik, a nevelés helyzetei, lehetőségei azonban nem korlátozódnak a gondozási helyzetekre.

·  Az egyéni bánásmód elve: A kisgyermeknevelő meleg, szeretetteljes odafordulással, a gyermek életkori- és egyéni sajátosságait, fejlettségét, pillanatnyi fizikai és pszichés állapotát, hangulatát figyelembe véve segíti a gyermek fejlődését.

·  Az állandóság elve: A gyermek személyi- és tárgyi környezetének állandósága („saját gondozónő rendszer”, felmenőrendszer, csoport és helyállandóság) növeli az érzelmi biztonságot.

· 

Az aktivitás, az önállóság segítésének elve: A biztonságos és tevékenységre motiváló környezet megteremtése, a próbálkozásokhoz elegendő idő biztosítása, a gyermek ösztönzése, megnyilvánulásainak elismerése, támogató segítése, az elfogadás és empátia fokozzák az aktivitás és önállóság iránti vágyat.

·  A pozitívumokra támaszkodás elve: A nevelés alapja a pozitív megnyilvánulások támogatása, megerősítése, elismerése.

·  Az egységes nevelő hatások elve: A gyermekekkel foglalkozó felnőttek – a közöttük lévő személyiségbeli különbözőségek tiszteletben tartásával – a gyermek elfogadásában, öntevékenységének biztosításában egyetértenek, az alapvető erkölcsi normákat egyeztetik, nézeteiket, nevelői gyakorlatukat egymáshoz közelítik.

·  A rendszeresség elve: Az ismétlődés, tájékozódási lehetőséget, stabilitást, kiszámíthatóságot eredményez a napi események sorában, növeli a gyermek biztonságérzetét.

·  A fokozatosság elve: A gyermek új helyzetekhez való fokozatos beszoktatása segíti alkalmazkodását, a változások elfogadását, az új megismerését, a szokások kialakulását.

A bölcsődei ellátásban dolgozó szakemberek a 0-3 éves korosztályra vonatkozó sokrétű szakértelemmel rendelkeznek és a gyermek egyéni fejlődési ütemét figyelembe véve, a családdal szorosan együttműködve, fokozatosan kapcsolódnak be a gyermek életébe. A lehetőségeinkhez képest olyan, családhoz hasonló, meleg, biztonságot nyújtó környezet megteremtésére törekszünk bölcsődéinkben, ahol a kisgyermek biztonságban érezheti magát.               

A kis csoportlétszám, a korosztály fejlettségi szintjének megfelelő játékok, a napirend, a siettetés nélküli beszoktatás, a saját kisgyermeknevelő rendszer szintén a gyermek biztonságérzetének erősítését szolgálják. Több pécsi bölcsőde rendelkezik tornaszobával, alkotószobával, meseszobával, így a gyerekek sokféle tevékenység közül választhatnak, kipróbálhatják a különböző anyagokkal való foglalatosságot. A bölcsődei intézmények szakmai programjában kiemelt helyet foglal el a zenei nevelés, így a népi gyermekjátékok, mondókák és énekek hozzátartoznak a ránk bízott gyermekek mindennapjaihoz. Az intézményi keretek adta lehetőségek figyelembevételével, a pécsi kisgyermekek magas szakmai színvonalú ellátásban részesülnek bölcsődéinkben.

Az elmúlt években, évtizedekben nagyot változott a világ, a családok elvárásai, nevelési szemlélete gyökeresen átalakult, így a bölcsődei intézményeknek is fontos feladat a mindenkori változó körülményekhez való alkalmazkodás, a folyamatos megújulás, változáskezelés.

Mai társadalmunk családi funkciókat gyengítő, elidegenítő, információktól és feladatoktól túlterhelt ingeráradatában különösen fontos segítséget jelenthet a családok számára a családi nevelést támogató, segítő intézmények megerősítése, bővítése.

A bölcsődei intézmények behozhatatlan előnye a „köznevelésben”, szemléletformálásban az, hogy a legfontosabb, legérzékenyebb időszakban találkoznak a családdal és a gyerekekkel, akkor, amikor szinte minden eldől a gyermek későbbi életkilátásai szempontjából.  Így szocializációs szerepe nem csak a kisgyermekre, hanem a családokra és a családi nevelés alapértékeire is kiterjed. A bölcsődei intézmények társadalmi szerepének újraértelmezése, megerősítése, jelenleg zajló folyamat, így:

·      a családi életre való felkészülésben,

·      a családi szerepek, funkciók megerősítésében,

·      a családi neveléssel kapcsolatos szemléletformálásban,

·      a gyermekek mindenekfelett álló érdekeinek artikulálásában, és képviseletében,

·      a gyermekvédelmi prevenció megvalósításában kiemelkedően fontos szereplők lehetnek a bölcsődei intézmények és szakemberek.

Mintanyújtás, szülőkonzultáció, családi- és közösségi programok, klubfoglalkozások, szemléletformáló előadások, tanácsadás (… ect.), módszerek tekintetében végtelenségig folytatható a sor mindezek megvalósításában.

Napjaink társadalmi, gazdasági változásai súlyos demográfiai problémákkal is párosulnak, így a demográfiai helyzet az elkövetkező évek legnagyobb kihívása. Magyarországon 35 évenként megfeleződik a társadalom. A népességszám drámai csökkenése, az elöregedés gyakorlatilag működésképtelenné teheti az európai társadalmakat, hiszen nem tud fennmaradni egy társadalom sem, ha nem tudja reprodukálni önmagát, és nem tud élhető jövőképet biztosítani tagjai számára.

A népesedés és családpolitikai programok sikere nagyban függ az azt megvalósító szakembereken és intézményrendszeren is, így a pécsi bölcsődék szakembereinek képviseletében azt mondhatom, hogy mi mindent igyekszünk megtenni, hogy rugalmas, differenciált, a családok igényeit kielégítő ellátással és szolgáltatásokkal álljunk rendelkezésre.

Dallosné Kaurek Csilla

szociálpolitikus

PMJV Kisgyermek Szociális Intézmények igazgatója

Meseszép! – egy szokatlan kampány a gyerekek egészséges lelki fejlődéséért

A meséhez, meséléshez rengeteg kampány kapcsolódott már, a cikkben szereplő 2013 őszétől 2014 tavaszáig tartó Meseszép… kampány azért volt szokatlan, mert a Pécsi Tudományegyetem szervezte, amelynek nem alapfeladata a kisgyerekek lelki fejlődésével való foglalkozás.

Beszélgetőpartneremet, Bánkyné Perjés Beatrixet, a Meseszép… kampány projektvezetőjét arról kérdeztem, kiben született meg, hogyan bújt elő, hogyan épült, szépült a PTE Meseszép… ötlete.

Bánkyné Perjés Beatrix

Bánkyné Perjés Bea: A PTE Marketing Osztályán együtt dolgozunk kolleganőmmel, Szuhán-Glass Beátával. Mi ketten találtuk ki az alapötletet, tehát közös elképzelésből nőtte ki magát a Meseszép… kampány. 

Szuhán-Glass Beáta 

Az ötlet elválaszthatatlan attól, hogy 2011 óta működik a PTE Táncegyüttes, amely megalapozott tánctudással rendelkező egyetemistákból szerveződött. Kezdetben az volt a cél, hogy a PTE különböző rendezvényeit kiszolgáljuk, így pl. konferenciákhoz, bálokhoz, hallgatói rendezvényekhez kapcsolódtak a fellépéseink. 2012-ben már önálló, 2 órás táncesttel mutatkozott be a csapat a közönségnek. Ez a produkció dr. Bódis József rektor úrnak is nagyon tetszett, és azt mondta, hogy ezután csak jobbat csinálhatunk. Mi ezt komolyan vettük, és el kezdtünk gondolkodni azon, hogy mi lehetne a következő bemutató témája. A mese lett az ötletforrás. Ezt kezdtük több oldalról megközelíteni, kibontani. Eredetileg csak egy táncestben gondolkodtunk, aztán kibővült ez a programterv azzal a gondolattal, hogy túllépve az egyetem alapfeladatain (oktatás, kutatás, gyógyítás) megpróbáljuk markánsan közvetíteni a mese fontosságát és a gyerekekkel töltendő minőségi idő fontosságának gondolatát. Az egy táncestes ötlettől eljutottunk az ősztől tavaszig tartó, több programos kampány gondolatáig. A PTE azzal, hogy a műsorral, a kampánnyal a gyerekekhez, a szülőkhöz szól, felvállalt egy társadalmi felelősséget jelentő feladatot. Látjuk ugyanis, hogy míg tudásanyagát tekintve megfelelő diákanyag érkezik hozzánk, ugyanez nem minden esetben mondható el a lelki egészség tekintetében. Akármerre nézünk, látható, hogy már a kicsi gyerekek körében is erősen érvényesülnek a negatív környezeti hatások. A szülők túlhajszoltak, a gyerekeket is gyakran ugyanarra a pályára helyeznék, amelyen ők mozognak, vagyis hajszolják őket különóráról különórára a jövőbeni érvényesülés érdekében. Közben alig van idő egymásra. A gyerekek nem élnek igazi gyerekkort. Megszűnik, zsugorodik az egymásra szánt minőségi idő. Hiányoznak a mesék, hiányoznak a beszélgetések. Mindez a gyerekek lelki fejlődését negatívan befolyásolja, így nem csoda, hogy az egyetemre érkezők közül is sokan nem rendelkeznek stabil lelki egészséggel. A Meseszép… családi táncest ötlete ilyen indíttatásból szélesedett kampánnyá, melynek az volt tehát a célja, hogy felhívjuk a figyelmet az előbb felsorolt deficitekre, és közvetítsük a szülőknek, hogy ajándékozzák meg a gyerekeket meseidővel.

 Rozi: Hogy vált az ötlet projektté?

Bea: Dr. Kuráth Gabriellához, a Marketing Osztály vezetőjéhez terjesztettük fel az ötletet, ő áldását adta rá, így került Rektor úr elé, aki nemcsak elfogadta az ötletet, hanem még részt is vett a Meseszép… táncestekben! Mesélőként ő indította a táncesteket egy kis rövid felvezetővel, amely dióhéjban összefoglalja a táncest történetét. A közeljövőben a II. Pécsi Családi Színházi Fesztiválon is fellépünk, ott is ő nyitja a műsort.

Rozi: Hogyan épült fel a kampány?

Bea: Elindultunk az általános iskolákba 1 órás műsorainkkal 2013 őszén. Mesélőket kértünk fel, Pécsett és országosan is ismert közéleti, művészeti szereplőket, sportolókat. Egy-egy mesejelenetet táncoltunk el, végül megtanítottunk egy rövid táncot, minden iskolában ugyanazt, amit most a diákok a kampányzárón közösen eltáncoltak a táncosokkal együtt.

Két alkalommal mutattunk be két felvonásos táncestünket a Kodály Központban.

2013 őszétől 2014 tavaszáig sikeres mesekönyv-gyűjtő akciót is szerveztünk. 3500 könyv gyűlt össze a különböző gyűjtőpontokon, szerte az országban, sőt azon túl is. Ezeket a könyveket a kampányban résztvevő óvodák, iskolák kapták meg.

Rozi: Nagyon lelkesek, hitelesek a kolléganőjével együtt. Nemcsak kitalálták, szervezték, menedzselték a Meseszép… kampányt, hanem szerepeltek is benne. Milyen érzés volt mesefigurákká válni?

Bea: Rengeteg élményt éltünk át, hosszan mesélhetnénk arról, milyen pozitívan viszonyultak a gyerekek és a felnőttek is az előadásokhoz. Mi magunk is feltöltődtünk ez alatt az időszak alatt. Folytatás valamilyen formában biztosan következik.

„A tánc gyerekkorom óta része az életemnek." (Markó Éva)

Markó Éva, nívódíjas táncművész, tánc és gyerekjóga oktató

A TÁNC VILÁGNAPJA alkalmából arról kérdezem Évát, hogyan járul hozzá a balett a gyerekek harmonikus fejlődéséhez?

Éva: Valamiért egész életemben ez a két dolog motoszkált bennem az, hogy táncoljak, táncművész legyek, és az, hogyha egyszer, ha már nem táncolhatok, akkor gyerekeket tanítsak. Minket, táncosokat fel is készítenek arra, hogy rövid az az idő, kb. 10 év, amíg aktívan táncolhatunk. Én, ha nem is önszántamból, de még le is rövidítettem ezt az időt, mert amikor a három gyerekem közül kettő megszületett, akkor már nem tudtam színházban dolgozni. Elkezdtünk a barátnőmmel szervezni itt, Pécsett egy balett-iskolát, mert tovább akartam adni azt a sok szépséget, értéket, amit én magam átéltem a tánc tanulása és előadása révén.

Pécsett ekkor igazi hiánypótlást jelentett a vállalkozásunk, mert nem volt ilyen jellegű képzés a városban. Nem művész-képzést akartunk indítani, hanem az volt a célunk, hogy a régi balett iskolákhoz hasonlóan a tánc, a mozgáskultúra szeretetét alakítsuk ki gyerekekben. A zeneiskolába sem azért járnak, hogy mindenki zeneművész legyen.

Fontosnak tartanám a mai világban is, hogy úgy, mint a múlt századokban a lányok tanuljanak verseket, ha lehet zenét és táncot is. És fontosnak tartottam, hogy mindazt a szépet, amit négy éves korom óta nekem a tánc ad, azt másoknak is átadjam, mert azt gondoltam, ha ez nekem jó volt, akkor másoknak is hasznára lesz. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megismerjék a kislányok a testüket cm-ről, cm-re. Eljönnek az óvodások az órára és a tánctanulás és az alap gimnasztikai gyakorlatok mellett az első félévben megtanítom, hogy hol a bokájuk, a csuklójuk a különböző testrészeik, mi az a mellkas, gerinc, izmok, stb.,mert nem tudják. Az én-kép kialakul két éves kora körül, de azt, hogy ő egy testben lakik, azt muszáj megtanulnia minél előbb, mert jobban tudja használni, ha ismeri. Onnan kezdve, hogy tudja a kis óvodás kislány, hogy mije hol található, el tudja kezdeni irányítani is. Meglepő, hogy a felnőttek közül sincs mindenki tisztában azzal, hogy melyik izmuk hol található, mire jó. tehát én úgy gondolom, ha a kisgyerek tudja irányítani a testrészeit, akkor könnyebben megtanulja, hogy más is irányítható az életében.

Fontosnak tartom azt is, hogy nálam klasszikus zenét is hallgassanak, ehhez én mindig elmondom, hogy ki a szerző, mikor írta, miről szól (ha balett zenéről van szó) Elviszem őket színházba.  engem ugyan nem láttak táncolni, de sok mindent el tudok nekik magyarázni a balettel kapcsolatban. Fontos az is, hogy megtanulnak a kislányok csoportban dolgozni, tudják milyen figyelni a másikra, vagy épp együtt dolgozni. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy levetkőznek olyan gátlásokat, amelyek hátráltatják őket. A későbbi életükben is fontos lehet, hogy gátlások nélkül merjenek szerepelni, felelni az iskolában, ma ez az érvényesülés szempontjából nagy előny. Minden gyereknek,  3 évesen épp úgy, mint a 18 évesnek  évente lehetőség szerint legalább egyszer ki kell állni a színpadra, és szerepelnie kell. Sosem dobom őket a mély vízbe! Biztos tudással küldöm ki őket a színpadra, és igen is elvárom, hogy álljon a közönség elé, és mutassa meg, azt az értéket, amelyet ő tud. Ha ez kisgyermek korban kialakul, később is könnyebben vállalja azt, amit szeret, amire képes, könnyebben szerepel. Megtanulják a tanítványaim, hogy tisztelni kell azokat az embereket, akik értük odajöttek, hogy megnézzék a produkciójukat. Persze nagyon sokat élvezkedünk is. Be van osztva az idő, és mindig van időkeret arra is, hogy felhőtlenül élvezzék a mozgást, improvizáljanak.

Azt tudni kell, hogy óvodás korban még nem lehet nagy eredményeket elérni. A szülők úgy látják, hogy a gyerek mindig csak ugyanazt csinálja, azt tudj, amit már korábban is tudott. És vannak szülők, akik ezért nem hozzák a kicsiket, mert nincs számukra látható eredménye a befektetett időnek. Iskoláskorban látványos a fejlődés, de sajnos az első osztályba kerülő gyerekek közül is vannak, akik abba hagyják a különórákat, főként a szülők miatt, akik úgy gondolják, hogy a balett már nem fér bele a zsúfolt napi rendbe. Pedig éppen az iskolába kerülő gyerekek számára jelentene feszültségoldási lehetőséget a tánc. A tanulást pedig kifejezetten támogatja a sok mozgásos feladat, koordináció, térbeli látásmód kialakulása, koncentrálást fejlesztő felkészülés, koreográfiák betanulása. Ez a kor hattól nyolc, kilenc éves korig a leghatékonyabb időszak a balett tanulás szempontjából.

Azt tapasztalom, hogy azok a négyéves lányok, akik 10 éve járnak hozzám, úgy mozognak, hogy megfordulnak utánuk az utcán. Egy nőnek egyébként is fontos a tartás, nemcsak testi, hanem lelki értelemben is.

Rozi: Ha leegyszerűsítve összefoglalom, Ön ezzel a szemlélettel modellizálja azokat az alapértékeket, amelyekre egy egészséges gyereknek szüksége van. Önirányítást, önfegyelmet, szabadságot, szépséget kapnak a mozgáskultúrától.

Éva: Igen. Én szeretném legalábbis. De nagyon nehéz. Még tíz éve is könnyebb volt. Ma már nem adnak a szülők időt a gyereknek, hogy végigjöjjenek velem az úton. A szülők közül sokan célorientáltak, de az utat meg akarják spórolni.

Rozi: Úgy tudom, felnőttek is járnak Önhöz. Erről is meséljen nekem.

Éva: Balett alapú tánc tréningre járnak hozzám a felnőtt hölgyek. Ez úgy kezdődött, hogy van egy amatőr táncosokból alakult flamenco egyesület Pécsett, és ők látásból ismerve engem, megkértek egyszer, hogy segítsek nekik abban, hogy megismerjék a testük működését. Tartottam nekik tréningeket, és ebből alakult ki a felnőttek számára meghirdetett balett alapú tánctréning. nagyjából azt csinálom velük is, mint a gyerekekkel. Bemelegítés után olyan gyakorlatokat végzünk, amelyekkel megmozgatjuk azokat az izmokat, amelyeket egyébként alig használnak, viszont a tánchoz elengedhetetlen , továbbá például tanulunk forgás technikát, nyújtunk és a végén persze van tánc is.

Érdekesség, hogy engem meg beszippantott a flamenco. Ez a flamenco csoport jót tett velem. Újra táncolok. Éppen a hétvégén, a TÁNC VILÁGNAPJA  alkalmából épünk fel. Több, mint tíz éve nem táncoltam színpadon.

A balett és a flamenco mellett a harmadik szerelmem pedig a gyerek jóga, sok áldásos hatásával, de egyelőre nagyon kevés Pécsett az érdeklődő. Bízom benne, hogy nemsokára ennek is eljön az ideje.