2013. december 9., hétfő

Életminőség javulás, romlás? Tényleg szubjektív-e az életminőségünk?

Most, hogy már hat főre nőtt a követőim száma, nem halogathatom a tájékoztatást, amit tán már az első bejegyzésnél meg kellett volna tennem. Vagyis tudnotok kell, hogy nemcsak beszélgetni és írni szeretek, imádok olvasni is. Szeretek az Interneten keresgélni abban a témában, ami éppen foglalkoztat. Elhatároztam, hogy a bejegyzéseimben megosztom veletek az aktuális kutakodásaim egy-egy általam érdekesnek ítélt eredményét, elismert szerzők gondolatait.  Így aki velem tar, számíthat a sok-sok idézőjelre! (És nem azért, hogy elbújjak mögéjük, hisz a válogatásom is én vagyok.)

A most éles témához, az életminőséghez, életminőség-kutatáshoz kapcsolódóan is rengeteg érdekes anyag található az Interneten. Azért döntöttem úgy, hogy Kopp Mária - Skrabski Árpád: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után c. tanulmányát választom a mai bejegyzés alapjául, mert összefoglalja mindazt, amit több, apróbb cikkben, tanulmányban olvastam. Nézzük hát, hogyan is alakul a mi életminőségünk ebben a fontos humán értékeket romboló, verseny-centrikus világban. (Mondhatjuk rögvest, hogy a verseny mindig is része volt az emberi életnek, de mindannyian tudjuk, hogy a mai verseny-kényszer nem az egészséges, önmegvalósító, közösségépítő, értékteremtő inspirációkról szól.)


"A gazdasági, fogyasztói verseny, növekedés gyakran kifejezetten káros az emberi személyiség fejlődése szempontjából. Az emberi agy, lélek, szervezet, az emberi társadalom saját evolúciós sikerének áldozatává vált." ................ "A nemzetgazdaság egy bizonyos jóléti szintjéig valóban javult az emberek „jól-léte”, azonban afölött már egyáltalán nem javult sem az Amerikai Egyesült Államok, sem Nyugat-Európa lakosainak elégedettsége, jól-léte, sőt az utóbbi évtizedekben az adaptáció zavaraiból eredő mentális tünetek és panaszok a civilizált világ országaiban egyre gyakoribbá váltak, és ez az életminőség rosszabbodását eredményezi, főleg a társadalom viszonylag rosszabb helyzetű rétegeiben. (Pikó, 2002) Gregg Easterbrook több könyvében, legutóbb a fejlődési paradoxon („The Progress Paradox”) című kötetben elemzi igen szellemesen azt a jelenséget, hogy miközben az életfeltételek folyamatosan javulnak a nyugati társadalmakban, az emberek egyre rosszabbul érzik magukat." 
(Kopp-Skrabiski: Magyar lelkiállapot az ezredforduló után)

A XX. században kinek-kinek nyomasztó vagy felszabadító élménye volt, hogy az előző század végén megszűnt az egységes etikai értékrend. Ma már jól-rosszul elbíbelődünk azzal, hogy nincsenek biztos referencia-pontjaink, csak a saját felelősségünk az értékválasztásunk, de az érték-deficitek és az értékhiányos vagy a klasszikus értékkel élesen szembemenő, de sikereket biztosító attitűdök nyomasztó növekedése sorozatosan ingerli az életünket.
Ha csak a közvetlen környezetünkben nézünk körül, hány embert látunk magunk körül, akiket  környezetük 
sikereseknek tart ugyan, és ők maguk is nagyra nőtten néznek vissza magukra a tükörből, de már  jól látszanak rajtuk a vitális kimerültség jelei, és az őszintébbek nagy ritkán bevallják, hogy egyre depresszívebbek. Persze többségük a siker, a jólét foglya marad, hiszi, hogy szuper az életminősége, miközben jólétük már látványosan messze került a harmonikus jól-léttől.

A verseny, a valóban soha nem látott gazdasági fejlődés eredményeképpen olyan társadalmak jöttek létre, amelyek csak nagyon korlátozottan felelnek meg az emberi személyiség, az önálló, környezetét alakító, kreatív alkotó ember fejlődésének, sőt, a „fogyasztói” embertípus szinte nagyipari előállításának kedveznek. Modern paradoxon, hogy az érett személyiség nem ideális fogyasztó, az ideális fogyasztó a kapcsolataitól, céljaitól megfosztott, magányosan szorongó ember. A fogyasztói társadalom ideálja az infantilis személyiség, akinek jellemzői: bizalmatlanság, sőt ellenségesség, unalom, öncélú izgalomkeresés, erőszak, agresszivitás, mint szorongásoldás. Az az ember, akinek nincsenek hosszú távú céljai, aki nem bízik senkiben, és a kapcsolatokat is fogyasztási cikknek tekinti, a legkönnyebben manipulálható, befolyásolható. 

Sokkal többet akartam megosztani ma veletek, de álljunk meg itt! Tegnap (kérdőjelesen) azt írtam: ahányan vagyunk, annyiféle életminőség-értelmezés létezik, tehát az életminőség részben szubjektív kategória. A fenti gondolatok nemcsak szélesítik, tehát az adott kor függvényében értelmezik az életminőséget, hanem felhívják a figyelmet arra, hogy a csak a jólétre koncentráló, adaptációs nehézségekkel küzdő ember így vagy úgy kiszolgáltatott, vagyis manipulálható. 
Költői kérdés (?) vajon milyen lehet a kiszolgáltatott ember életminősége? És vajon megúszható-e a kiszolgáltatottság?
A manapság oly divatos reziliencia, rugalmasság, nyitottság túlélni segít vagy esély az életminőség újratervezéséhez, megvalósításához?

Úgy, de úgy várom, hogy valaki válaszoljon!!!!


 

4 megjegyzés:

  1. Helló, szubjektív vélemény következik:)
    Hogy milyen lehet a kiszolgáltatott ember életminősége?
    Hmm... "az életminőség szubjektív kategória".
    Viszont van viszonyítási alap, úgymond elvárt minimum, lásd mindenféle reklám által generált színvonal. Elképzelhető, hogy ezt tekinti életminőségnek? Hogy pl.: megvan mindenféle modern kütyüje, amit csak kapni lehet? És ezzel úgy érzi, hogy magas az életminősége? És ettől már boldog, mert úgy érzi, megvan mindene, ami a kornak és korosztályának megfelelő?
    Szerintem addig, amíg ebben az "állapotban" van, addig nem tűnik fel, hogy tulajdonképpen mire is van szüksége.
    Volt fent egy félmondat, "az érett személyiség nem ideális fogyasztó". Persze, mert átlátja a manipulációt, és tudja, mire van szüksége. Ebből nekem az következik, hogy a fiatalok vannak leginkább "kiszolgáltatott" helyzetben. Plusz: a megfelelési kényszer elég szép "belső motor".
    Aztán egyszer csak jön egy Tyler Durden (Chuck Palahniuk: Harcosok klubja), és rávilágít a valóságra.
    Szerintem valami erős külső ...talán inger?... kell, hogy kizökkentsen az adott állapotból, és kívülről lássák (lássuk) a helyzetet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Bátor Harcos, hogy elsőként felvetted a kommunikációs fonalat!!!
      Egyetértünk abban, hogy a reklámokkal manipulált fogyasztó kiszolgáltatott, és az ebbe a kategóriába tartozó emberek életminősége a JÓLÉT-ben testesül meg. És abban is egyetértek veled, hogy gyakran csak nagyobb trauma hatására helyeződik át a hangsúly a JÓLÉT-ről a JÓL-LÉT-re, ami a komplexebb, klasszikus emberi értékeket tartalmazó életminőséget jelenti. És valóban a fiatalok vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Erről szerintem még váltunk gondolatokat.
      Miután te voltál az első hozzám szóló, őszintén bevallom, nem ismerem a Harcosok klubját, de kalandra fel, utánanézek!

      Törlés
  2. Annyit tudok csak hozzáfűzni, hogy mióta próblom nyitottan szemlélni a világot, egész sok emberrel találkozok, beszélek, aki már nem kíván az effajta "sikerre" törekedni, nem kizárólag az anyagi aspektusát veszi figyelembe a az életszínvonalának. Legtöbben bevallottan tudják, hogy nem csak az anyagi szempont létezik számukra, de a kis döntésektől a nagyokig mindig ez alapján az egy szempont alapján döntenek végül (legalábbis a tudatos döntéseknél). Kétlem, hogy ez a felfogás széles körben változni fog a közeljövőben. Ezért azt gondolom - és ezzel semmi újat nem fogok mondani -, hogy ez a blog szűkebb közönséget fog vonzani, mint az "életszerű" forgatókönyvű művalóságshow jellegű műsorok, de talán olyan közönséget, akikhez van értelme szólni, mert ahova a szemén keresztül bejut az információ, ott azzal történik is valami, egy egyedi feldolgozási folyamat, aminek az eredménye pozitív irányba változtathatja az illető életminőségét. De gondolom, úgyis nekik szól ez a blog. Sok sikert kívánok hozzá!

    G.A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A lényegre tapintottál. Egy blog indításánál valóban el kell dönteni, milyen típusú blogot akar írni az ember. Én úgy döntöttem, hogy lehetőség szerint minél több emberhez eljutó, az egészséges élet fontosságát tudatosító blogot fogok üzemeltetni. Aztán a második bejegyzésemnél már láttam, hogy megint megyek a szűkebb csoport irányába, azok felé, akik hajlandóak olyan szöveget is elolvasni, amelyben idézőjelet látnak, aki hajlandóak gondolkodni olyan "egyszerű" fogalmakon, amilyen az életminőség, egészség-tudatosság, akik legalább néhány percre megállnak és megvizsgálják, ők maguk hogy állnak a saját életminőségükkel, egészségi állapotukkal, stb.
      Hogy azok az emberek, akik érzik, hogy az életminőség nem egyenlő az anyagi jólétben, mégis miért maradnak benne a JÓLÉT vonzásában, érdekes kérdés. Lehet, hogy ez lesz a mai bejegyzésem témája. Köszönöm.

      Törlés