Zsolnay Negyed, Pirogránit
udvar. Hangos, kosarazó és falat mászó
gyerekek. Az E/78-ban bizonyos időközönként
fel-felüvölt a
tömeg, boksz-meccsek mennek.
Az udvar középen színpad. Készülődik a Flamenco Sopianae együttes a fellépésre. Az énekesnő pirosban, feketében, ő maga sötét barna hajú, barna szemű.
Az udvar középen színpad. Készülődik a Flamenco Sopianae együttes a fellépésre. Az énekesnő pirosban, feketében, ő maga sötét barna hajú, barna szemű.
Akár spanyol is lehetne! Felhangzanak
a első hangok, és beszippant az az erő,
energia, ami ebből a fiatal nőből
árad.
Terézia Yazhyan, nem spanyol. Örmény
apa és magyar anya lánya, aki szigorú
beregszászi gyerekkort hagyott maga mögött,
amikor Pécsre jött egyetemre.
Mikor döbbentél
rá, hogy a hangodban ilyen elemi erő
van?
Tanultam zongorázni, jártam
kórusba, fel is léptem, de nem volt katarzis, sem nekem,
sem a közönségnek.
Kötelességszerűen
előadtam, amit éppen kellett.
Itt, Pécsett csodálkoztam
rá magam is a hangomra. Egy rendezvényen
találkoztam Borisz Jaksov zongoristával,
amelyre az egyetemről
küldött egy tanárom,
aki szakesteken hallott már énekelni.
Borisz rákérdezett,
hogy lenne–e
kedvem az énektanuláshoz,
és mivel megszületett bennem a bizalom iránta,
elkezdtem nála énekelni.
2-3 hét után kezdtem érezni,
hogy fejlődök. Ebben a folyamatban döbbentem
rá, hogy van erő a hangomban. Ezzel együtt
megszületett bennem a szeretet is az éneklés
iránt. Ezt hívom
orosz vonalnak. A Pécsi
Magyar-Orosz
Társasághoz
kötődik az éneklésnek
ez az ága.
A másik
út az énekléshez
az Alma nyelviskolából
indult. Egyik volt
tanítványom flamenco-s,
és szórólapokat
hozott be az iskolába egy flamenco műsorra.
Rossz idő volt, nem sok kedvem volt, de végül
elmentem. Egy félig pesti, félig
andalúz csapat lépett
fel. Először meglepődtem,
mert giccsesnek éreztem a karikás,
pöttyös blúzokat.
Meglepett, hogy a gitáros is, az énekes
is ültek a színpadon. De amikor elindult a zene, ének,
tánc, elindult valami vibráló
energia. Honnan jön? Hova megy ez az energia? És
akkor, ott megszületett bennem a gondolat, hogy egyszer
szeretnék én
is ezen a színpadon énekelni
flamenco-t.
Nagyon érdekes,
hogy a flamenco becsatornázza az embert a teremtésbe.
Mindegy, hogy valaki csak
tapsol, vagy énekel, vagy táncol:
a teremtési folyamatban vesz részt.
A flamenco csatorna, mediátor. Bele tudom tenni a személyiségem
az éneklésbe, és
több leszek a dal által. Ezért
szeretem.
A flamenco-ban engem
a megfegyelmezett szenvedély fog meg. Nehéz lehet ezt a kettősséget megvalósítani önmagatokban, úgy, hogy ez átjöjjön a színpadon is.
Rám valóban erős érzelmi élet jellemző, és valóban kihívás megtanulni az érzelmek féken tartását, de meglehet. Állandó személyiségmunka a flamenco.
Ki vezeti az együttest?
Nagy Eszter flamenco táncos,
aki egy csodálatos egyéniség.
Ő megálmodta,
és együtt megcsináltuk
a Flamenco Sopianae-t.
A műfaj megismertetése mellett fel tudjátok-e vállalni a közönségnevelést, azt hogy a saját közönségetek veletek fejlődjön? Vagyis fontos-e, hogy ne csak gyönyörködjünk, hanem mi is egyre beljebb menjünk a flamenco-ba?
Szépen,
fokozatosan nő a közönségünk
létszáma. A közönség
úgy tud beljebb kerülni a flamenco-ba, hogy akinek ez igénye,
az tanulhatja is a flamenco-t. Budapesten ez egy nagyon drága
hobby. Itt, a fővárosi
árakhoz képest igen alacsony áron
tanulhatják, akik kedvet kapnak hozzá.